Csapatkép: Álló sor balról jobbra: Bodonyi Ákos (Szakosztályvezető, Másodedző), Kovács Dominik, Oláh Róbert, Csák Attila, Komáromy Botond, Dudás Zoltán, Bartal Gergely (Vezetőedző). Guggoló sor balról jobbra: Reiner Márk, Csók Péter, Berényi Bendegúz, Dalkó György, Nánai Zsombor, Bakos Csanád.
Előzmények:
Egész évben nagyon jól teljesítettünk, az alapszakaszban és a középszakaszban is a legjobb 4 között végeztünk, amellyel sikerrel kvalifikáltuk Magunkat az Országos Serdülő Korosztályos Bajnokság 6-os döntőjébe. A szezonban nem akarok hülyeséget mondani, de visszanéztem, maximum két Tornán tudtunk részt venni a legerősebb keretünkkel. A döntő előtti események, gondolok itt arra, hogy egyes Játékosok, csak úgy cserben hagyták a Csapatot, illetve nem tudtak eljönni a döntőre és a legfájóbb, hogy két kezdő Játékosunkra nem számíthattunk, Eperjesi Richárd szívműtéten esett át, Reiner Márk meg a döntő előtt egy ártatlan szituációban a bokáját törte, de örömömre, Ő legalább a Csapattal tartott és bíztatta Társait. Mondanom sem kell, hogy ezek információk tudatában, hogy megzuhant a Csapat, amely nagyon nehéz feladat elé állított. A tudat, hogy nem lesznek ott, rányomta a bélyegét a hangulatra az edzéseken. Mentális mélyponton voltak a Srácok, egymással már nem olyan volt a viszony, mint előtte. A döntő előtt 3 hét azzal telt, hogy bíztassam a Játékosokat, morogtam rájuk, kerestem őket, hogy jöjjenek edzésre, ne essünk össze, ne vitatkozzunk egymással és ne legyenek önfejűek. Cseppet sem volt könnyű, sőt, még nehezebb lett. Utolsó héten elszakadt a cérna, sok edzőmeccset játszottunk az idősebbekkel, és nem tudtunk kilépni a szakadékból. Nem értettem, nem tudtam felfogni, hogy a nehéz helyzetben miért nem fogunk össze, miért hibáztatunk Mindenkit, és miért nem örülünk a Játéknak. Amikor az edző jobban örül a pálya mellett a pontoknak és a pályán csak Játékosok vannak és csendben csak sodródnak az árral, ezt nem tudom elfogadni, Senkitől sem. Örültem, hogy az utolsó edzőmeccsen volt Szülő is és hallotta mit mondtam Nekik. Egyedül, egymást piszkálva, puffogva nem fog menni, csak együtt, egy irányba tartva. Csapatként összetartva a pontoknak együtt örülve és élvezve, hogy amit választottak sportágat a röplabdát mosolyogva, nagy elánnal, szívvel lélekkel küzdve Csapatként lehet csak játszani. Mondanom sem kell, hogy már mindent próbált az Edző, de ehhez kellett nyúlni. Ha ez sem jött volna be, megkeresek egy Sámánt… Adtam Nekik utazás előtt egy napot, hogy kikapcsoljanak, majd indítsák újra Magukat. Ahogy mondani szokás a remény hal meg utoljára. Nos, így indultunk Neki a döntőnek.
Csoportmérkőzések:
A ,,B” csoportba sorsoltak Minket a házigazda KESI, illetve a VRCK Kazincbarcika Csapataival.
KESI – Szolnoki SPC: 3-1 (16,-23,21,19)
Úgy érzem hatott a beszédem. Az első szett döcögősen és idegesen indult. A második szettben kiegyensúlyozottabbak voltunk és az egyenlítés is sikerült. A 3. és 4.-ik szettben küzdöttünk derekasan, de megérdemelten nyert a KESI Csapata. Kezdtünk Csapatként funkcionálni és ez a teljesítményre is pozitív hatással hatott.
Szolnoki SPC – VRCK Kazincbarcika: 3-2 (20,-21,25,-20, 6)
Tudtuk, hogy sok minden fog függeni ettől a meccstől, de nem úgy játszottunk ahogy tudunk. Péntek 13.-a volt, a teljesítményünk úgy hullámzott, mint a horror parkban a hullámvasút. Az utolsó szettben visszatértünk és lehengerlő játékot produkáltunk, így a csoport 2.-ik helyén végeztünk. Következhetett a keresztjáték a DÁG KSE ellen másnap.
Keresztjáték, a 4 közé jutásért:
Szolnoki SPC – DÁG KSE: 3-1 (-24,14,11,17)
Sok hibával kezdtünk, amely meg is bosszulta Magát, viszont éreztem a Srácokon, hogy képesek megfordítani a mérkőzést. Elkezdtünk higgadtan és eredményesen játszani, amely által a hangulat is átváltott és olyan mentális erőt adott Nekünk, hogy onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy ki nyeri meg a találkozót. A Tornán az eddigi legjobb teljesítmény sikerült hoznunk és annyira jó volt látni a Srácokon, hogy felszabadultak és élvezték a játékot.
Elődöntő:
RÖAK Kaposvár – Szolnoki SPC: 3:0 (17,17,16)
Az elődöntőben a Kaposvár Csapatával találkoztunk. Görcsösen játszottunk túlpörögtek a Srácok. Ellenfelünk nagyon jól kihasználta a gyenge pontjainkat és sajnos magbiztos győzelmet aratott felettünk. Sajnáltam a Srácokat, de ezen a meccsen tipikusan semmi nem akart összejönni.
3.-ik helyért:
Két csalódott Csapat játszott a 3.-ik helyért. A házigazda KESI ellen eddig nem sok babért termett, de a terhet levéve a vállakról, csak annyit kértem, hogy fegyelmezetten, bátran, nem görcsölve, nyugodtan játszanak, élvezzék a pillanatot, amely megadatott Nekik.
Hát ebből az első szettben nem sok jött vissza, rengeteg ki nem kényszerített hiba volt. A második szettben partiban voltunk és megragadtuk az esélyt, hogy bizonyítsunk, hogy nem érdemtelenül vagyunk itt. Végre azt láttam, amely miatt ezt a sportot választottam, bevonzott. Úgy küzdöttünk, mint még soha, tipikus Dávid vs. Góliát párharc volt. Megtört a Jég, nem volt lehetetlen. Hoztuk is a 2.-ik szettet. A 3.-ik szettben az elején sokat hibáztunk, de a végén 24-19-ről feljöttünk 24-23-ra, de egy kis hiba és kicsúszott a kezünkből a lehetőség a csodára. A 4.-ik szettben sokáig fej fej mellett mentünk, majd sikerült elszakadnunk és hatalmas energiákat felszabadítva megnyernünk a 4.-ik szettet. Izzott a csarnok, mert nagyon kiélezett csata alakult a pályán, úgy gondolom, hogy a nézők nagyon élvezték és végig izgulhattak. Az 5.-ik szettben az elején sajnos úgy megszerváltak minket, hogy a nagy előny birtokában, illetve a magas centereiket kihasználva nem tudtuk behúzni a mérkőzést.
A Torna Különdíjasai:
Szolnoki SPC U17-es Csapatából: Dalkó György
A legtechnikásabb Játékos: Csók Péter
Bartal Gergely értékelése:
Nagyon sok mérget megettem az utóbbi időszakban, 3 héten át emésztettem Magam, idegeskedtem a Srácok miatt amikor utaztam le Szolnokra edzésre, illetve amikor este jöttem haza Budapestre, mert nem tudtunk együtt működni mindig volt Valakinek valamilyen sérelme, baja, ami mindig kihatott a Játékosokra és ezáltal a Csapatra. Viszont nagyon büszke vagyok a Csapatra, mert ahogy indult ez az egész és ahogy befejeződött, le a kalappal előttük. A Játékosok Csapattá értek és megmutatták mire képesek a nehézségek ellenére. Csapatként küzdve, jó teljesítményt nyújtottak és ami a legfontosabb, élvezték a játékot, mosolyogtak, nem törtek meg. Egy jó Csapat ismérve ez. És hát mi lehetett volna, ha… ezt már nem tudjuk meg. De azt tudom, hogyha visszagondolnak erre a döntőre, akkor mindig erőt nyerhetnek belőle, mert itt megmutatták milyen a szolnoki vér, a virtus, a Csapat összetartás, hogy milyen plusz erőt tudnak felszabadítani emiatt. A pályán, illetve mellett a lelátón is olyan erőt tudtak felszabadítani, hogy szívem szerint minden pontnál befutottam volna örülni és szerintem a Szurkolóink is, mert Magukkal ragadtak és nem engedtek el! Született egy Csapat! Gratulálok Nektek Srácok a 4.-ik helyhez! Köszönöm az Egyesületnek, Kollégáknak, Szülőknek, idősebb Játékosoknak a Segítséget és nemutolsó sorban a Páromnak, aki a morgásomat elviselte és támogatott a továbbiakban is!
